„Rádöbbentem arra, hogy idő teltével a történtek elmosódnak az emlékezetben, elvesznek, vagy összegabalyodnak a szálak, nehéz kibogozni... a közben az elfelejtett részletekben elégedetten kuncog az ördög, akinek a felejtés, az elmúlás, a homlály elégtételt nyújt... Hetek óra keresem a lappangó, hányódó füzeteket, noteszeket, amelyekbe felírtam, lejegyeztem a napok történéseit, eseményeit. Ezek nélkül visszaemlékezni nehéz. Túl a hetvenen elhatároztam, hogy nekivágok, keresgélve a fogódzókat, hát tornáztatni kezdtem az agyamat, és kutatni kezdtem a fiókokban. Elindultam visszafelé az időben. Kezdtem gyűjtögetni az emlékeimet, hogy fedél alá rakjam, ne túnjek el nyomtalanul, a leszármazottjaim legalább lássák, és ne mondhassák azt, hogy bár volt még ideje, nem takarta fel azt, amit lekaszált...” (a szerző)