Ignácz Rózsa 'erdélyi trilógiájának' (Anyanyelve magyar; Született Moldvában) harmadik kötete a Rézpénz, amelynek témája vélhetően önéletrajzi elemekből is vétetett.. Az erdélyi származású írónő a székelység történelmének egyik meghatározó szakaszát, az első világháború utáni éveket mutatja be. A szemtanú - történelmi tényekkel alátámasztott - visszaemlékezései szépprózai történetté formálódtat;, és általa az erdélyi magyarság élete, eleven színekkel megfestve látszik megéledni. A történet szerint, vándor színtársulat vetődik el Erdélybe (Ignácz Rózsa maga is színésznő volt, vélhetően saját tapasztalataiból is merített a színtársulat életének Ieírásakor), a Hunyad megyei havasok közé, a fenyveserdők koszorúzta völgykatlanba zárt, kicsiny gyártelepre. A pesti színtársulat másodvonalbeli színészei a helyi vendéglőben lépnek föl, hogy szerény eszközeikkel, de annál nagyobb hittel közvetítsék az ottani magyaroknak a 'pesti színeket'. A jelmezek és a díszletek szegényessége ellenére (;a bonviván, aki szerepe szerint főhadnagy, tűzoltóruhában lép fel) az előadásnak, TürjeSzász Klárinak, a tehetséges magyar színinövendéknek köszönhetően nagy sikere van. Klára ellenállhatatlan szerelmet érez a magyar gépészmérnök, Deák Ádám iránt, akinek azonban felesége van. A tehetséges fiatalember a román Moganu rábeszélésére pénzhamisításra adja a fejét. A pénzhamisítással való foglalatosságra Erdély függetlenségének kivívása érdekében kerül sor, mert a pénz segítségével szeretnék Erdélyt Magyarországtól és Nagyromániától is függetlenné tenni az összeesküvők. Deáknak az általa gyártott, hamis, húszlejes Rézpénzek miatt azonban el kell buknia, ám bukása - különös módon - újabb megaláztatással tetéződik. A rom&am