„A 11 éves szobafogság idején jóformán csak kispapjaihoz és papjaihoz szólhatott, sátoros ünnepeken pedig a gyulafehérvári hívekhez is. De őhozzájuk erőteljes hangon szólt! Tudomásukra hozta, hogy »ebben az új világban más lesz az Egyház és a pap helyzete is.« Jó Pásztorként lankadni sohasem hagyta övéit. Papi feladatukat népük szolgálatával látja egybefonódni. Minden beszédében a bátorító rész volt a legerőteljesebb, amit a szolgálattal egybekapcsolt: »És az Úr Jézus papjainak, akiket rendkívüli körülmények közé helyez, rendkívüli kegyelmeket ad, munkájukat rendkívüli áldással jutalmazza, de nem menti fel őket a nehézségek alól.«” (Részlet az Előszóból)