Sorozatunk 14. kötetének bevezetőjét György Lajos (1890-1950) szavaival indítjuk. A 'népi demokrácia' első éveiben félre állított hajdani irodalomtörténész, egyetemi tanár, bibliográfus és könyvtáros a harmincas évek elejétől volt Márton Áron munka- és szerkesztőtársa (hirtelenjében csak az 1933 őszén együtt indított Erdélyi Iskola c. folyóiratot említjük). György Lajos jól ismerte Márton Áron nem mindennapi tehetséget, munkásságát és szellemi-lelki habitusát, hisz - kisebb megszakítással - közel két évtizedig voltak küzdősegítő bajtársai egymásnak a kisebbségi létben. Így minden vitán felül áll, hogy György Lajos értékítélete reális háttérrel bír. 1946-ban - világi elnökként, az Egyházmegyei Tanács (régi nevén: Státus) közgyűlésén - így jellemezte Márton Áron megnyilatkozásait és beszédeit: "A felelősségérzetnek azok az ércveretű, súlyos megnyilatkozásai, melyeket az elmúlt nehéz időkben és napjainkban papjaihoz és híveihez méltóztatott intézni, mélyen a lelkünkbe szántottak s ott megszilárdították az örök igazságokba, az elévülhetetlen erkölcsi elvekbe fogódzó hitünket, meggyőződésünket és magatartásunkat. Ezek valaha történelmi dokumentumai lesznek ezeknek az időknek s utódaink talán még világosabban fogják látni, mint mi, hogy a Főpásztor átszenvedte az eseményeket és szüntelen gondja virrasztott meggyötört népe sorsán."