A Chicagóban élő, kozmopolita, de magyarságát mélyen megélő nyelvész, költő, Makkai Ádám hetvenedik születésnapjára, fél évszázados írói jubileumát ünnepelve jelent meg verseinek gyűjteményes kiadása. Az idehaza sokak számára ismeretlen, emigránsnak számító szerző munkássága előtt tisztelgő kötetben az 1952 és 2005 között született versei találhatók, így tartalmazza a Magyarországon korábban megjelent műveit is. A címadó Jézus és a démonok imája című ciklus kivételével (amelyben 1989-től 2004-ig terjed a versek keletkezési dátuma) időrendi sorrendben találjuk az egyes köteteket: Szomj és ecet (1956); K2 = 13 [Ká a négyzeten egyenlő tizenhárommal] (1967); Cantio Nocturna Peregrini (1996); Petőfi Sándor halála után írott költeményei (2002); Az erő (2002). Makkai verseit olvasva meggyőződhetünk, mennyire otthon van nyelvünk legtisztább művészi rétegeiben. Költészetét rendkívüli formakultúra és nyelvi leleményesség jellemzi; nem egyszer szabadszájú Babits-ként emlegették. Mélységes Istenbe vetett hit a mozgató ereje, de világnézetét egyetlen egyház sem befolyásolta annyira, mint Rudolf Steiner antropozófiája - áll a fülszöveg ismertetőjében. Az elmúlt évtizedekben keletkezett kritikákat, Makkai Ádám külföldi és hazai fogadtatását tekinti át Neményi László idézetekben bővelkedő zárótanulmányában ("Tekintélyromboló forradalmiság és hagyománytisztelet Makkai Ádám költészetében"). A függelékben Cs. Szabó László, Illyés Gyula, Weöres Sándor és Vas István Makkai Ádámhoz írott leveleit olvashatjuk kéziratos formában. (Legaza Ilona)