A kolozsvári Egyetem utcában van egy kicsinyke magánpanzió, amit két idős nővér tart fönn, s itt él ingyenkosztosként a székelyföldi Kovács Ilona, a református leánygimnázium nyolcadikos tanulója. Felnőttekre valló komolysággal készül az életre, s éli át az 1927-28. évi romániai belpolitika zavaros-viharos eseményeit, az antiszemita diáktüntetéseket, a bevezetett numerus clausust, a zsidók kizárását a magyar iskolákból stb. A vélhetően önéletrajzi jellegzetességeket viselő hősnő, mint középponti szereplő vonzza környezete alakjait a kolozsvári társadalom keresztmetszetét kirajzoló széles skálán: a grófkisasszonyoktól kezdve az újságárusig. A "kincses város" nemcsak a templomok, de a diákok városa, s ebben a színes - zűrzavaros - forgatagban magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók kavarognak Erdély etnikai sokszínűségének hű tükreként. Ignácz Rózsa hősei csupa jobb sorsra érdemes emberek, akik magyarságukból és társadalmi helyzetükből adódóan frusztráltak, életteret és perspektívát veszítettek, perifériára lököttek, de él bennük valami nehezen megnevezhető szándék, amely így-úgy a felszínen tartja őket, s mindezt az írónő belesűríti egy tragikus mozzanatokat is hordozó érettségi vizsga történetébe. Diagnózis ez a regény a magyarság helyzetéről és önvédelmi küzdelméről, ugyanakkor példázat is a helytállásról, a kisebbség összetartozásáról, amely olykor a személyes előrejutást is föláldozza a nemzethez való hűségért. Mindez a kamaszlányok egy évében ölt pontos ábrázolatú formát.