„A számtalan, divatos regényes életrajz közül Laborfalvi Róza története tulajdonképpen nem azzal emelkedik ki, hogy a színes palettán a XIX. század ünnepelt színésznõje és közvetlen környezete mellett Ignácz Rózsa felvonultatja a magyar história sok legendás figuráját, Wesselényi Miklóst és Vörösmarty Mihályt, Petõfi Sándort és Szigligetit – meg természetesen Jókai Mórt (1848 augusztusától Laborfalvi Róza férjét) és a korabeli színészvilágot, Dérynét, Kántornét, Lendvay Mártont, Egressy Gábort s a „kisebbeket” –, hanem a múltidézés személyessé tételével. A szerzõ ugyanis ebbe a könyvbe nyilvánvalóan beleírta közel évtizedes színészpályájának tapasztalatait, a fényben és a kuliszák mögött megélteket, a sikerek és intrikák, a szerelmek és csalódások színész(nõ)i természetrajzát. No, és a maga erdélyi elkötelezettségét. A Róza leányasszony ilyenformán egyszerre mûvelõdéstörténet meg lélektani regény, amelynek ma is érezzük a sodrását.” (Kántor Lajos)